Tag des Bundesheeres I.

Mai bejegyzésem egy képekben bővelkedő, tulajdonképpen elménybeszámoló lenne.
Történt ugyanis, hogy mai nap fotogrammetria előadásról (ami nagyon tetszett: városmodellezés és hasonlók) hazafelé menet eszembe jutott, hogy az osztrák nemzeti ünnep közeledtével (október 26.) a Bundesheer (szóval az Osztrák Hadsereg) nyílt napot tart a Heldenplatzon.
Még el kellett ugranom bringáznom a Stephansdomhoz a bankba egy kis zsét kivenni a hétvégi kajára, ám utána lelakatoltam a bringám és irány a Heldenplatz és a Volksgarten.

Először a szanitécek Dingo-ját néztem meg. Kegyetlen ez a jármű, amikor fotóztam járt a motorja, isteni hangot adott. --Igen Zígl, Téged is rázna a hideg a gyönyörűségtől ennek a szörnynek a hangját hallva!! :)"

A Dingók után a következő az UH-60 Blackhawk volt. Rövid beszélgetésbe elegyedve az ott álló kezelőjével megtudtam, hogy a típust hivatalosan kb. 3 éves kiképzés után hivatott vezetni a bátor jelentkező. Aaaz igen....
Műszerfala rettentő király volt, arról fotók majd később!




Jut eszembe, egyszer, pár éve, mikor az Alpokban bringáztunk Salzburg közelében, ha jól emlékszem Lofernél, akkor láttam egy ilyen gyönyörűséget repülni is. A hangja egysze-
rűen máshoz nem ha-
sonlítható.

A Blackhawkokon kívül, még vannak Huey-k és UH-Bell-ek is, de ők is mint sok más egyéb, a holnapi vagy holnap utáni program részei lesznek mivel a túrám kb. felénél az elemek minden előzetes jelzés nélkül felmondták a szolgálatot. Számomra ez érthetetlen, hogy hogy lehet az, hogy a mutató az egyik percben még full teli elemet jelez, a következőben pedig már a szokásos "Cseréljen elemet blabla". annak azért mindenesetre örülök, hogy egy rövid kis videó is belefért az élettartamukba, amit ugyancsak beembeddelek majd ide.

A Blackhawk és a Huey után az eurofighter Typhoon-nal kerültünk egymáshoz közelebb.
Azért sokkal furcsább érzés személyesen 1:1 arányban látni egy ilyen gépet mint a képeken és videókon. Persze, lehet, hogy ez egy kicsit klisésen hangzik de nagyon nagy volt a gép és ezt, ezt az érzést máshogy leírni nem tudom.
A vadászgép mellé ki volt rakva a bele is, vagyis a Eurofighter sugárhajtóműve. hihetetlen, hogy mit össze nem tudunk hozni.


Volt a kiállított gép mellett egy információs panel is, amiben különböző információkat lehetett összecsipegetni a gépről pl.: hogy kik rakták össze, hogyan, mikor, mely országok rendeltek belőle eddig, adott ország hadseregében melyik egységben szolgálnak ilyen gépek stb.
Alább láthattok egy példát, ami a nemzetközi munkamegosztást volt hivatott ábrázolni:

Ugyan a vadászgépbe beülni is lett volna lehetőség, de tekintettel a várakozó emberek számára, letettem erről a lehetőségről. Mondtam magamban: Jófiú leszek, nem rontom el az osztrák kissrácok játékát! :P
Meg amúgy is, gyűlölök sorban állni.
Kibámészkodtam magam, majd továbbálltam.
Következő állomásom már a tüzérség szektorában volt. Itt az első eszköz, amivel közelebbről megismerkedtem egy önjáró löveg (Howitzer) volt. Néztem a járgányt hátulról, és látom, hogy ezek hátul tárolják a lövedékeket a farban. Mondom a mellettem álló katonának: -Te, nem félsz, hogy ha megküldenek titeket hátulról egy balhé során, akkor ott repültök mindannyian a levegőbe mert hátul tartjátok a cukorkát?
Mire ő mondta, hogy: 1. Velük olyan nem fordul elő, hogy valaki a hátuk mögé kerüljön! (Fő az önbizalom kedves sógor! :D) 2. A lövedékeik csak a kilövésük, és az ágyúcső elhagyása után aktiválódnak. Hát jólvan, béke veletek.

Howitzer

A Howitzer fedélzeti géppuskája

A fenti géppuska .50 kaliberes (12.7 mm) M2-es gépuuska, ha jól értettem a csókát.
Miután a Howitzerből kiugrottam, felmásztam a mellette álló Leopard-2-es tankra, ahol viszont nem lehetett a kezelőtérbe bemászni. (Gondolom nehogy valaki, hülye elforgassa a lövegtornyot)
A tankot még számtalan jármű követte, de nem akarlak titeket a végtelenségig a leírásukkal untatni.
Voltak még sátrak a kézifegyvereknek is: P88, Steyr AUG, valami mesterlövész puska aminek nem néztem meg a típusát, meg az elmaradhatatlan MG 74-es géppuska.
Persze mindegyiket kézbe lehetett venni, felhúzni de sajnos kipróbálni nem. :(
Volt még egy kis bemutató is, gépesített gyalogság egy speciális egységének előadásában, amiről később rakok fel videót, mert pont a filmezés közben merültek le az elemek.
Tulajdonképpen nem bánkódom mert így holnap is lesz okom visszamenni, már új elemekkel.

Srácok, most már fáradok, nem is írok többet legyen ennyi elég mára, maradjon holnapra is. Jöjjön még egy pár kép:

Török kenyér

Felfedeztem a török pék óriáskenyerét az Urban Loritz Platz túloldalán, a 18-as végállomástól nem messze.
És a legjobb az, hogy a BILLA-beli 1.80-2 eurós vacakok helyett csak 50 centbe kerül.
Plusz még van török joghurt is kilós, úgyhogy azt hiszem, megtaláltam a helyem!! :)




Fényképek később!

Hétvége 17-18

Most látom, hogy már kerek 4 napja nem írtam bejegyzést, úgyhogy itt az ideje , hogy történetem szálát továbbfonjam.

Kezdem rögtön ott, hogy a hétvégén végre kilátogatott Cini, akit már nagyon vártam, hogy kijöjjön.
Annak ellenére, hogy kevés időt töltött kinn (szombat délután jött és vasárnap délután ment) ezalatt a rövid idő alatt is nagyon jól éreztük magunkat.
Szombat este sétáltunk egyet a városban végig a Mariahilferen a Lovardáig majd a Hofburgig, majd ugyanazon az útvonalon vissza, mert nem tudtuk mikorra lesz készen Lara a lasagnával, és elkésni ill. lekésni róla nem igazán akartunk.
Mondanom sem kell, hogy kicsit korán érkeztünk, mivel érkezésünkkor még javában építették a lányok a hús-tészta emeleteket.
A lasagna később nagy sikert aratott, nagyon finom volt. Talán csak egy saláta hiányzott hozzá, de hát ez legyen a legkevesebb. Lara kitett magáért.
Másnap, vasárnap lévén, Cinivel nem tudtunk bevásárolni egyetlen boltban sem (mert az osztrákok nemcsak beszélnek a vasárnapi pihenőnapról, hanem kőkeményen be is tartják azt) így maradt a Nordsee a Grabennél, ahol nagyon finom sülthalas szendvicset ettünk, reggeli-ebéd gyanánt.
Ezután bementünk a Stephansdomba misére, majd utána úgy gondoltuk, hogy ki kéne menni a Duna szigetre egyet sétálni.
Nagy szerencsénkre a Duna-szigeten jártunkkor sütött ki pont a nap, úgyhogy nagyon szép időnk lett. Lehet, hogy furcsán fog hangzani találtunk 2 játszóteret, ahol vagy egy órán keresztül eljátszottunk. Hiába, néha ki kell jönnie ennek is! :)

Ezután a metróval a suli felé vettük az irányt, mert Cini kíváncsi volt, hogy hol is tanulok. Útközben megmutattam neki a már tárgyalt Opera-slozit.
Kicsit távolabb találtunk egy talpas szusi büfét, ahol megettük életünk első szusiját, még Mo.-n is versenyképes áron. Azért a neveken még néha most is nevetek pl.: "Futamaki" meg "Californiamaki". Elég viccesek voltak.

Ezek után a koli felé vettük az irányt, mert már kicsit későre járt és a Cini busza is indult hamarosan.

Allgemeines, Erste Schulwoche

Túlvagyok az első iskolai héten, ezt is megértük.
A tárgyak jók, habár lehet, hogy egy kicsit többet vettem fel mint amennyit optimális esetben kellene. Annyi baj legyen.
A benyomások jók, az órák többsége érdekes, ellentétben (tisztelet a kivételnek) az otthoni szájkaratéval.
Az egyetlenegy, nem elhanyagolható negatívum a Zinfoteremben van éspedig a számítógépek önkényes önkikapcsolási szokása. Ez az, amivel nem fogok tudni megbarátkozni nagy valószínűséggel.
Utóbbi napokban nem jártam sokfelé, mert, mit ahogyan otthon is, itt is kutya szar idő van; eső hideg, hó és ezek egyszerre.

Utóbbi napokban olvastam a tákékoztató füzetben, amit a diákcsere központban kaptam, hogy 50 euró letét ellenében kaphatok egy kártyát, ami a bécsi múzeumok nagyrészébe ingyenes belépésre jogosít fel. Vagyis a semmiért végigjárhatom a bécsi múzeumokat(!), nem is hangzik rosszul!
Lassan uszodába is el kellene néznem mert már hiányzik az a mozgás, ám sebaj addig is van fenn konditerem minden jóval, ami kellhet, ha nem akarok a szobában punnyadni rossz idő esetén.

Nem bécsi vonatkozású dolog, de ma végre úgy néz ki, hogy minden összejött a nagy október végi 1 eurós bolognai-padovai-velencei látogatásunkhoz. Végre jelentkezett vissza egy srác Bolognából, hogy tud minket fogadni és, hogy rendezzünk nála egy kis magyar-olasz "mini gastro"-t. Ennek felettébb örülök! Még(!!!!) szerény főzőtudásomat szerintem a nemrégiben kiforrott lecsómmal fogom képviselni, ami itt a koliban is sikert aratott.
Az egyetlen dolog, amit nem tudok, hogy hogy fogok Olaszországba pirospaprikát vinni!
Ők azt mondják, ott nem ismerik, minket meg Pozsonyban tuti nem engednek fel a repülőre pirospaprikával! Ha meg meghallják, hogy magyarok vagyunk, akkor meg amúgy sem! :P
Nehéz lesz, mivel csak kézipoggyásszal utazunk, jó kis Rita-Tomi féle low-cost utazás lévén.
De mindegy, kívánom, ez legyen a legeslegnagyobb problémám.

Nem tudom ti láttátok-e már de minap, suliba menet találkoztam életem eddigi legviccesebb/röhejesebb nyilvános vécéjével a karlsplatzi aluljáróban.
A neve Opera Toilet. Fenomenális!

Már tőle jó messzire is lehet a dallamokat hallani. :)
Gondolkodtam is rajta, hogy ki lehet az, aki szereti ügyes-bajos-nehéz dolgait ilyen hangzavar közepette elvégezni, mindenesetre vicces egy hely.




Kb. ennyi történt az elmúlt egy-két napban, ami Titeket is érdekelhet.
Holnap jön Rita, már nagyon várom.

Mindenkinek minden jót, szépet, de én mostmár megyek boltba mert alig van itthon valami.

Kezdődik a móka

Ilyet még sosem mondtam, de holnap végre elkezdődik az iskola.
Nem mintha eddig ne tudtam volna mit csinálni, sőt. Ám az igazi hétköznapok csak most következnek.
Az órarend is össze lett állítva végül, íme:

1. GIS Theorie 1
2. GIS Theorie 2
3. Programmieren kartographischer Aufgabenstellungen (gyakorlatilag php/javascript/google earth/maps buherálás)
   
4. Kartendredaktion und kartographisches Projektmanagement

Játszik még ilyen is, hogy Lézerszkennelés gyakorlat, ami ugyan ütközik de nagyon szeretném elvégezni.
Órákat még gyakorlatilag november végéig lehet felvenni, úgyhogy idő mindenre akad.
Német nyelvtanfolyam Dójcskúrsz, na, az nem lesz mert egyrészt Q drága, másrészt a koliban és az utcán többet szedek fel mint egy könyv illetve munkafüzet felett.
A suliba meg egyéb érdekes helyekre vezető bringautak teljesen fel lettek térképezve és többször végigtekerve is. A mai napi tekerésem során a már korábban említett, pont előttem elcsapott/trancsírozott srác rajzát is megtaláltam véletlenül az aszfalton.


Szegény pára, előtte még életemben nem láttam koponyalapi törést, remélem azóta jobban van.

Várom már nagyon a matricát is az alábbi képen látható
stúdentenauszvájszomra, mert akkor már hivatalosan is labanc deáknak számítok ebben a szemeszterben, és ez jó; nem utolsó sorban az olcsó uszoda miatt, ami kábé olyan messze van innen mint lágymányoson az északitól a KOCKA éééés olcsóbb mint a Sportmax a Csörsz úton.

Hmmm, voltam ma ugye, ahogy már említettem bringázni is és eltekertem a bécsi dónaúszitihez meg a Dunaszigetre.
Háát.
Ad egy: Ez az a nívó, amit szegény Margitszigetünk ha eléri is, csak nagyon későn fogja.
Ad kettő: Nem tudom, hogyan csinálják, valószínűleg mert nincsenek komolyabb hegyek a folyó közvetlen közelében a bécsi szakaszon de a forgalom alig, vagy egyáltalán nem hallatszik le a szigetre, míg a Margitsziget folymatosan zúg.

Ad három: Jelen pillanatban el sem tudom képzelni, hogy az itteni szigethez hasonlóan, a Margitszigeten is legyenek olyan hangulatos kis stégek pl. a budai oldal felé, ahol kevesebb hajó jár.
Egyszóval szuper az egész hely, odavoltam tőle, főleg a gondolattól, hogy milyen lehet a hely nyáron. Mondjuk egyszer már voltam itt nyáron, de akkor csak átkerekeztünk meglehetősen gyorsan Passau felől jövet, Hegyeshalom felé menet.


Ezek után fogtam a gépet és hazafelé vettem az irányt.
Olyan furcsa itt kinn, az otthoni tempómhoz képest kb. egy lajhár tempójával tekerek itt kinn. Mondjuk ez lehet azért van, mert a Luca gépét nyúzom és avval közel sem lehet hasonlót produkálni mint az én becses Konámmal, de becsületemre legyen mondva egyáltalán nem zavar a tempó, sőt, kell az ilyen néha.
A hazafelé úton miután a Schwedenplatz-ot és a Stephansdom-ot is elhagytam, a Hofburg felé érlelődött az elhatározás, hogy az előző poszt betontornyai után sorozatban a következőt is fel kéne keresnem egy-két kép erejéig, de amikor odértem a Mariahilfer környékére, ahol a hely van ott kellett rájönnöm, hogy ez nem igazán fog menni, lévén a torony máig katonai területen fekszik. --> Stiftskaserne

Ezután immár tényleg elhatározva magam, hazafelé indultam, de mondanom sem kell a koli előtt (már megint) meggondoltam magam.
Gondoltam, ha már úgyis bringán ülök és szép az idő, (mert húú milyen szép is volt) elmegyek és megnézem, hogy hol van az ottakringi uszoda, amit kinéztem magamnak a hidegebb téli napokra testmozgásként.
Ebéd után (első bécsi Döner kebabom) repülőrajtot vettem (volna) ha nem találkozok szembe albán kolitársammal Arbanával, aki éppen mittudoménhonnan sétált hazafelé és, miután megbeszéltük, hohy ki-mi járatban van mondta, hogy megmutatja az uszodát a Stadthalléban, ami mint már feljebb kiderült átok közel van hozzánk.

Hát kábé ennyit a mai napról emberek, ne haragudjatok ha kicsit összevissza írtam, nem érzem a blogírást erősségémnek és normális körülmények között nem is írnék, de hát ezeket muszáj leírni.
Mindenkinek szép hátralevő napot, a csoptársaknak meg jó prog zéhát és térképfaragást :)

A bécsi magyarok háza a Hollanderstrassén (nov. 7 Táncház lesz!! :))

A szülinapi villamos (mennyivel jobb mint a Mekdónáldszban mi?)

Bécsi betontornyok II. Saját képek

A bécsi betontornyok

Mint már korábban megírtam, a szétesett győri bringa helyett Luca húgom bringája ítéltetett arra, hogy engem hordozzon a hátán Bécsben.
Vele csak egy baj volt amellett, hogy kicsit kicsi nekem, éspedig: az ülése még kisebb volt.
Érdekesen is néztek az emberek, amikor a rezegő csomagtartójú lélekvesztővel közlekedtem közöttük a városban.
Jelentem ez a mai nappal véget ért, legalábbis ami az ülés méretét illeti, történt ugyanis, hogy kb. félórája felkerekedtem és meglátogattam egy közeli, hangulatos kis bringaműhelyet, ahol vettem egy jó hosszú acél üléscsövet.
Ezt a helyet tegnap vettem észre, amikor Larával (róla/többiekről később) farkaséhesen a közeli Hofer-t kerestük.
Nagyon megtetszett, hogy ellentétben az általam eddig itthon látott bringaműhelyekkel, itt kivezetnek egy gumicsövet az üzlet tetejére ahonnan egy másik gumicső lóg le egy autósszelepben végződve, amit az arra tévedő laposkerekű kerékpárosok minden további nélkül igénybe vehetnek.

Az utóbbi két nap másik nagy eseménye volt, hogy végre valahára sikerült jelszót csiszolni az itteni ETR-hez, ami az osztrák bürokráciát nézve nem kis teljesítmény. (vagy lehet, hogy csak én voltam tufa(?) :) )
Mindegy a lényeg az, hogy most már egyetem fronton is minden rendben áll.

A szobám egy déli-délkeleti fekvésű szauna délelőtt-délután szinte megmaradni is nehéz itt ebben az októberi jó időben.

Jártam még bringás fotós városnézőbe is.
A látnivalók kiválasztását le sem tagadhatnám, eléggé jellemeznek.
Történt ugyanis, hogy korábban olvastam egy cikket, egy, a világot huszon-harmincévesen felfedező indexes újságírótól, ami a légópincékről szólt és a kommentek között említette meg valaki a bécsi ún. FLAK tornyokat.
Ezek, mondanom sem kell, rögtön felkeltették az érdeklődésem és jött a szokásos google & wikipedia & google maps kör.

Amit tudni érdemes a FLAK (Flug Abwehr Kanone magyarul légelhárító ágyú) tornyokról:

1. http://en.wikipedia.org/wiki/Flak_tower
2. Bécsben is van három helyszín, ahol a mai napig megvannak, és az egyik helyszínen, ahol jártam akváriummá alakították a tornyot, falain pedig mázóiskola működik.
3. Kétféle torony van: G torony, ahol a különböző fegyók vannak és az L torony, ahonnan az egész mókát irányítják.

Ezen kívül még talán azt kell megemlítenem, hogy rögötn az első napokban sikerült megismerni a bécsi kerékpáros közlekedés árnyoldalait is.
--
Megyek a kolipénzemért a városháza mellé, bringázom szép lassan az itteni kis utcánkon, a Westbahnstrassén és látom, hogy egy rikító színű bringán ülve elhúz mellettem egy srác, tempójából és stílusából ítélve nagyon siethetett valahova. Elhúzott az autók és a várakozó villamos között is.
...A következő pillanat kb. 3-4 perc múlva: útkereszteződés, autók állnak egy összefacsarodott, rikító színű bringa körül, ami mellett srácunk fekszik a táskájával alátámasztott fejjel, füléből ömlő vérrel. Guszta.

Úgy kb. ma ennyi jutott ki belőlem, legyetek jók és a legvégére ha már úgyis bunkerekről volt szó jöjjön egy egyenesen a pesti belvárosból, íme a Rákosi bunker:

A szoba

Ígérgettem már képeket a szobámról és íme, megérkeztek:

Hétvége-eleje-vége

Miután már minden légisziréna visítás elült, fejembe hasított a gondolat, hogy valamikor haza is kéne már menni. Nem mintha olyan rég óta kinnt lettem volna, de volt egypár okom rá éspedig:

1. Ritát meglátogatni
   
2. EU TB kártyát csináltatni; mert idekinn kerek perec kijelentették, hogyha ezen a héten nem mutatok valami igazolást arról, hogy biztosított vagyok otthon akkor osztrák társadalombiztosításban fogok részesülni (plusz a kisbetűs részek). Lássuk be: akármilyen jó is, szép is, modern is az osztrák egészségügy azért nem hagynám náluk a fele királyságomat csak azért, hogy a biztosítottjuk legyek. (Zígl: nagyon gondolkoztam a csipkebokorvesszőn, de nem menő :P)
   
3. Valami kerékpárt hozni, kiváltva a buzi rettenetesen drága tömegközlekedési szemeszterjegyet, ami kereken 128 euró. :O

Hétfőn a TB kártyát el is intéztem annak rendje és módja szerint: Természetesen lehúzás az egész 2200 forintért, de a lényeg, hogy meglett.



Ezután következett a bringakérdés.
Természetesen vaterán, valami jó aszfaltharcos bringát kinéztem, ráadásul Győrben úgyhogy még útba is esett (volna).

Szegény szétesett kis Tájfun

Útba esett volna, hogyha fel nem hív a tulaj indulás előtt, hogy a kezében maradt a váltó(!!!!)
Na, mondom jól nézünk ki, honnan fogok én most drótszamarat szedni?
A választás a Luca bringájára esett, ami már úgy néz ki, hogy azt a legmerészebb, legcsóróbb eszkimó bringatolvaj sem lopná el, eladhatatlansága miatt.
Ráadásul Lucát is felhasították nemrég, úgyhogy ő sem nagyon fog mostanság tekerni.

MÁV-ra kivételesen egy szavam sem lehet: a zsírúj, patyolattiszta Desiro vagy mittudomén milyen személyvonat csak úgy hasította a levegőt a szomszédos bokrok között.

Hegyeshalomnál a sors összehozott egy másik bringással, akit történetesen Danielnek hívnak és Bence unokatesómhoz képest hc-bringafanatikus...legalábbis a Bonn-tól végig a Rajna, Majna és a Duna mentén egészen Pestig való kerékpározást nem nagyon tudom más jelzővel illetni.
Nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy ő is térképeace + geográfus.
Terveztük, hogy holnap együtt mennénk bringával "felfedezni", ami maradt Bécsből, feltéve ha a most, 0:18-kor eleredt eső is úgy akarja majd.

Megérkezni király érzés volt, zuhi után rögtön egy mega-giga tejbegríz parti sárgabarack lekvárral és kakaóval.



Találkoztam életemben először egy albánnal is, Arbanával, akiknek a nyelve még a magyart is veri nehézségben...pedig az azért már nem gyenge.
Úgy mára kábé ennyi fért bele műsorunkba, remélem élveztétek.
Mindenkinek nyugodalmas hétfő éjszakát.

Hangverseny

Ma reggel/délelőtt nyilvános szabadtéri hangversenyt tartanak Bécsben.
A dolog érdekessége, hogy csak egy hangszer játszik: a légvédelmi sziréna.
Ebben gyönyörködhetünk egész délelőtt.

Kis ízelítő:

ánkunft vagyis hősünk első napja új városában

Mivel ez az első blogom, ezért ne várjatok tőlem hangzatos, jól megszerkesztett sorokat.
Ha néha mégis megpróbálom az csak a véletlen, és nem utolsósorban az én erőlködésem műve.

hogy is mondta anno Darvas illetve Hárs nevű irodalomtanárom(?)
..."in medias res.." -halvány emlékfoszlányaim a középiskolai irodalomóráról kezdenek összeállni...egy kevésbé halványabba!

Szóval kezdem bécsi történetem "in medias rész" avval, hogy sikeresen megérkeztem 2-3 óra autópályaőrültek/kamionosok/kihaénnemvezetők stb. kerülgetésével nagyszüleimmel együtt Bécsbe a cukrászdám kolim elé.
Első (és az összes többi) ránézésre nagyon pofás kis hely, az ilyenre mondták anno a reklámban, hogy "klíntiszta"...na ez bizony az.



Saját fotók később jönnek ha majd összeguberálok magamnak 2 db akkut a hozzájuk tartozó töltővel együtt.

A koliban rajtam kívül még érkezett tőlünk Juli, aki ugyancsak vonalhúzogató térképeace-ek :) kasztjába tartozik mint jómagam. Itt gyakorlatilag egyenlőre le is áll a szereplőlista, remélhetőleg ideiglenesen csak.
És, hogy miért is..?
Ezen mi is elgondolkoztunk, és a végén arra jutottunk, hogy rajtunk kívül úgy néz ki, hogy csak az antiszociális jungék és méttyenek költöztek csak be, akik eddig nemcsak, hogy barátkozni, még kérdésre válaszolni sem tudtak.
Értelemszerűen nem úgy kérdeztük őket mint itthon az egyszeri békávé ellenőr a külföldit, minthogy 3 hangerőn is elmondja, hogy "ván e bérleted a jó %#%!# anyád", de minden próbálkozásunk hiábavalónak bizonyult.
Ez, egy Haus Erasmus nevű helyen nagy csalódásként ért.

Másik külön móka, az internetelérésem esete volt. Természetesen sok minden más mellett a gépemhez szükséges különböző driver cd-ket is elfelejtettem otthonról elhozni (mert miért is jusson minden eszembe, nem?) és mivel otthon eddig csak wifivel használtam nem volt feltelepítve a vezetékes hálókártya. Ezzel kb. ma estig kellett pöcsölni szórakozni, hogy meg legyen oldva, nagy diadalordítások közepette.
Pont ennek köszönhetően mentem el tegnap a környéken internetkáfét keresni, hogy szakajtsak magamnak valahonnan egy drájvert.
Persze utcára kilépve, tekintve azt a tényt, hogy a koli a Westbánhóftól van egy méteres cigányköpésre rögtön szembetalálom magát Bécs "sötét" oldalával.
Persze most nem kell azt gondolni, hogy jön az ijesztő rész stb.stb. csak annyi történt, hogy belefutottam az aznapi első FEKAadagba és meg kell, hogy mondjam rengeteg van itt, de komolyan:RENGETEG.
Ami korántsem baj; nézzük a hasznos oldalát:

1. 2 sarokra innen, lehet maniókagyökeret kapni (ez egy fontos szempont)
2. A kolival szemben fél bárányt (ez még fontosabb)
3. Egy tömbnyire találtam valahol egy sámánüzletet is, ami ha nem lenne nem tudom mit kezdenék magammal.

Egy szó mint száz sok erre a kedves néger.

A sarkon van a helyi zsendármerie vagy hát így bécsiesen policáj.
Érdekes volt még azt is látni, hogy itt nem találna hallgatókra a Rádió C (már ha működik még egyáltalán).

...és itt szakad meg a gondolat fonala és erősít be az álmosságom.
Holnap lesz itt még kiegészítés, képek stbstb., nagyobb munka lesz mint a Margit-hídon.
Mindenkinek nyugodalmas/szeretetteljes/kipihenős/bulizós/hányos/pasizós/csajozós jóéjszakát odahaza!