Hétvége 17-18

Most látom, hogy már kerek 4 napja nem írtam bejegyzést, úgyhogy itt az ideje , hogy történetem szálát továbbfonjam.

Kezdem rögtön ott, hogy a hétvégén végre kilátogatott Cini, akit már nagyon vártam, hogy kijöjjön.
Annak ellenére, hogy kevés időt töltött kinn (szombat délután jött és vasárnap délután ment) ezalatt a rövid idő alatt is nagyon jól éreztük magunkat.
Szombat este sétáltunk egyet a városban végig a Mariahilferen a Lovardáig majd a Hofburgig, majd ugyanazon az útvonalon vissza, mert nem tudtuk mikorra lesz készen Lara a lasagnával, és elkésni ill. lekésni róla nem igazán akartunk.
Mondanom sem kell, hogy kicsit korán érkeztünk, mivel érkezésünkkor még javában építették a lányok a hús-tészta emeleteket.
A lasagna később nagy sikert aratott, nagyon finom volt. Talán csak egy saláta hiányzott hozzá, de hát ez legyen a legkevesebb. Lara kitett magáért.
Másnap, vasárnap lévén, Cinivel nem tudtunk bevásárolni egyetlen boltban sem (mert az osztrákok nemcsak beszélnek a vasárnapi pihenőnapról, hanem kőkeményen be is tartják azt) így maradt a Nordsee a Grabennél, ahol nagyon finom sülthalas szendvicset ettünk, reggeli-ebéd gyanánt.
Ezután bementünk a Stephansdomba misére, majd utána úgy gondoltuk, hogy ki kéne menni a Duna szigetre egyet sétálni.
Nagy szerencsénkre a Duna-szigeten jártunkkor sütött ki pont a nap, úgyhogy nagyon szép időnk lett. Lehet, hogy furcsán fog hangzani találtunk 2 játszóteret, ahol vagy egy órán keresztül eljátszottunk. Hiába, néha ki kell jönnie ennek is! :)

Ezután a metróval a suli felé vettük az irányt, mert Cini kíváncsi volt, hogy hol is tanulok. Útközben megmutattam neki a már tárgyalt Opera-slozit.
Kicsit távolabb találtunk egy talpas szusi büfét, ahol megettük életünk első szusiját, még Mo.-n is versenyképes áron. Azért a neveken még néha most is nevetek pl.: "Futamaki" meg "Californiamaki". Elég viccesek voltak.

Ezek után a koli felé vettük az irányt, mert már kicsit későre járt és a Cini busza is indult hamarosan.