Mindenféle bevezetés nélkül folytatva a történetet, a kávé után elindultunk az állomás felé, hogy onnan intsünk végső búcsút Bolognának. Felültünk egy regionale-ra, ami Padovába vitt minket tovább.
A már az első olaszországi utunkon felfedeztük a regionale vonatokat, mert rövid távon értsd: kb. 2-300 km-ig, verhetetlenek az olaszországi vonatjegyárakhoz képest.
Az úton semmi különösebben izgalmas nem történt: Rita tanult a környezettechnológia laborjára, én meg egy idő után "világmegváltó" beszélgetésbe kezdtem egy mellettünk ülő, nyugdíjas amerikai házaspárral. Meglepően intelligensek voltak. Mondjuk nem is várok mást egy neurológus-idegsebész prof.-tól. :)
Közben ment az esemesezés a padovai vendéglátónkkal, Tizianóval az érkezésünkről és, hogy hogy tovább utána.
Felvetette az ötletet, hogy mi lenne ha vele tartanánk Velencébe bulizni mert lesz ott egy CS (Couchsurfing) találkozó, ahol térről térre, bárról bárra mennénk a többiekkel.
Ugyan mondta, hogy ő a velencei árakhoz képest csóró, de nem ábrándítottam ki, mert reálisan tekintve mi még annál is csóróbbnak, nem, inkább skótnak számítottunk. (inkább én :))
Szóval megérkeztünk Padovába és Tiziano kijött elénk az öreg kis Suzuki vagy Isuzu vagy mittudoménmilyen dzsipjével meg egy angol-amerikai barátjával, hogy hazadobják a cuccainkat és, hogy mi addig intézzük el a piabevásárlást+jegyvásárlást a pályaudvarnál, és majd ők bringával visszatekernek és utána vadászunk magunknak egy vonatot.
Nem szaporítva itt feleslegesen a szót, elértük a vonatot és piánk is lett nem mellesleg épségben megérkeztünk Velencébe.
A pályaudvarról kilépve, valami hihetetlen hangulata lett az embernek.
A gyülekező itt volt, és mondanom sem kell jött ide a világ minden tájáról mindenféle ember: volt alaszkai, volt koreai, volt spanyol, amerikai meg még egy halom más nációbeli ember. Jó volt az este, dumálós.
Természetesen hozva a formánkat, sikerült lekésni az utolsó vonatot kifelé Velencéből Padovába, ezért ha szánkat húzva is de arra kényszerültünk, hogy Tiziano egyik ismerőse kocsijába üljünk be hazafelé.
Mestréig vonattal mentünk, ahol végig figyeltem a csávót, aki vezetni fog és kicsit paráztam, mert volt benne alkohol.
Mestréből természetesen felmentünk az autópályára, ahol persze, hogy olyan nagy köd volt, hogy kb. 20 méterre ha el lehetett látni. Azokat a perceket senkinek sem kívánom.
Kellemes meglepetés volt viszont, hogy a vezető arc, nem is volt annyira spicces mint amilyennek a vonaton látszott. Értlemes beszéddel szóval tartottuk és így biztonségban sikerült hazaérni a kocsival. Nagyon hálásak voltunk neki.
A másnapunk Padovában telt. Sétáltunk Ritával a városban, főztem ebédre hármunknak lecsót, majd Tizianótól búcsúztunk el, aki a litván barátnőjéért ment a bergamói reptérre és otthagyott minket a lakáskulccsal együtt, hogy majd dobjuk a postaládájába. Couchsurfinges pályafutásunk során ez volt a második (a stavangeri alkalom után) alkalom, hogy ennyire megbíztak bennünk, ez lelkemnek nagyon jólesett. :)
Este Ritával még geocachelni is elmentünk, megkísérelve a 3-4 belvárosi láda levadászását. Ebből sajnos csak egy sikerült, az könnyű találat volt.
A cachelés végén kezdtek el jelentkezni napszúrásom tünetei. A fejembe mintha baltát vágtak volna, majd elkezdett feszíteni. Borzalmas érzés volt, ami egész este ill. éjszaka végigkísért így nagyon vágytam már haza, hogy legalább ismerős környezetben leheljem ki a lelkem.
Másnap összepakolásztunk és elhagytuk Padovát, hogy még a hazautazásunk előtt megtekintsük Velencét még egyszer, nappal.
Mivel sok időnk már nem volt, mert Padovából későn indultunk el, ezért megérkezésünkkor rögtön vaporettóra szálltunk, ami egyből a Szent Márk térre vitt minket.
Nem mondhatom, hogy olcsó volt, de időben nagyon sokat jelentett akkor.
Leszállásunk után gondoltuk, megnézzük a Sóhajok hídját hátha már lekerült róla az a gusztustalan borítás, ami tavaly rajta volt, de sajnos csalódnunk kellett, mert még mindig ott volt! :(
Ezt követően nézelődtünk még egy kicsit a Szent Márk téren majd a Rialtót érintve a pályaudvar felé vettük az utat.
A pályaudvaron persze kiderült, hogy a Trevisoba tartó vonat, a mi vonatunk, természetesen késik 10 percet. Tekintve a tényt, hogy eléggé késésben voltunk már és azt sem tudtuk, hogy a trevisoi busz mikor megy a reptérre, kicsit idegesek lettünk.
Később természetesen elértük a repülőt de a reptéren is akadtak kalandok, amik miatt majdnem lekéstük a gépet.
Összegzésképp elmondható, hogy újfent egy jó kis túrát sikerült összehoznunk, ami az eddig együtt tötött időnk során lassan már kezd rutinná válni Ritával.
Pont azt számolgattuk, hogy a 3 évünk alatt egy évben legalább 2 utat mindig sikerült összehozni, ami véleményem szerint nem semmi. Nagyon örülök neki.
Aminek kevésbé örülök az az, hogy mivel az egyetem (IK)szerint kőgazdag vagyok náluk, ezér elestem 100e forintnyi szoctámtól úgyhogy egy ideig nem lesz miből félrerakni, de ahogy ismerem magunkat ezt is megoldjuk!
Sok ilyet minden IK HÖK-ösnek....oda! :P
Ajtókoppantó
És a végére egy zene amit e poszt megírásakor hallgatok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése