Hétvége-eleje-vége

Miután már minden légisziréna visítás elült, fejembe hasított a gondolat, hogy valamikor haza is kéne már menni. Nem mintha olyan rég óta kinnt lettem volna, de volt egypár okom rá éspedig:

1. Ritát meglátogatni
   
2. EU TB kártyát csináltatni; mert idekinn kerek perec kijelentették, hogyha ezen a héten nem mutatok valami igazolást arról, hogy biztosított vagyok otthon akkor osztrák társadalombiztosításban fogok részesülni (plusz a kisbetűs részek). Lássuk be: akármilyen jó is, szép is, modern is az osztrák egészségügy azért nem hagynám náluk a fele királyságomat csak azért, hogy a biztosítottjuk legyek. (Zígl: nagyon gondolkoztam a csipkebokorvesszőn, de nem menő :P)
   
3. Valami kerékpárt hozni, kiváltva a buzi rettenetesen drága tömegközlekedési szemeszterjegyet, ami kereken 128 euró. :O

Hétfőn a TB kártyát el is intéztem annak rendje és módja szerint: Természetesen lehúzás az egész 2200 forintért, de a lényeg, hogy meglett.



Ezután következett a bringakérdés.
Természetesen vaterán, valami jó aszfaltharcos bringát kinéztem, ráadásul Győrben úgyhogy még útba is esett (volna).

Szegény szétesett kis Tájfun

Útba esett volna, hogyha fel nem hív a tulaj indulás előtt, hogy a kezében maradt a váltó(!!!!)
Na, mondom jól nézünk ki, honnan fogok én most drótszamarat szedni?
A választás a Luca bringájára esett, ami már úgy néz ki, hogy azt a legmerészebb, legcsóróbb eszkimó bringatolvaj sem lopná el, eladhatatlansága miatt.
Ráadásul Lucát is felhasították nemrég, úgyhogy ő sem nagyon fog mostanság tekerni.

MÁV-ra kivételesen egy szavam sem lehet: a zsírúj, patyolattiszta Desiro vagy mittudomén milyen személyvonat csak úgy hasította a levegőt a szomszédos bokrok között.

Hegyeshalomnál a sors összehozott egy másik bringással, akit történetesen Danielnek hívnak és Bence unokatesómhoz képest hc-bringafanatikus...legalábbis a Bonn-tól végig a Rajna, Majna és a Duna mentén egészen Pestig való kerékpározást nem nagyon tudom más jelzővel illetni.
Nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy ő is térképeace + geográfus.
Terveztük, hogy holnap együtt mennénk bringával "felfedezni", ami maradt Bécsből, feltéve ha a most, 0:18-kor eleredt eső is úgy akarja majd.

Megérkezni király érzés volt, zuhi után rögtön egy mega-giga tejbegríz parti sárgabarack lekvárral és kakaóval.



Találkoztam életemben először egy albánnal is, Arbanával, akiknek a nyelve még a magyart is veri nehézségben...pedig az azért már nem gyenge.
Úgy mára kábé ennyi fért bele műsorunkba, remélem élveztétek.
Mindenkinek nyugodalmas hétfő éjszakát.