Mivel itt bringával közlekedem ezért a legjobb megoldás számunkra a napi BKV jegy megvásárlása volt, mivel a Kahlenberg nem pont itt a kolinál fekszik.
A bécsi napijegy: egy lekapart, újrahasznosított példányOdafelé, innen az Urban Loritz Platz-tól először az U6-tal majd Spittelau megállótól az U4-gyel utaztunk egészen Heiligenstdatig, ahol felszálltunk a 38A jelű buszra.
Heiligenstadtról csak annyit, hogy ahogy kijössz a metróból ez fogad:
Erre csak azt tudom mondani no comment. Jó érzés lehet benne lakni. :P
Szóval a 38A busz vitt minket fel a hegy tetejére. Ha már egy Budapesthez hasonlítgatást megejtettem, itt lesz a következő: ennek a busznak az útvonala leginkább a 21-es vagy 90-es buszra hasonlít otthon, különbség csak annyi, hogy itt átmegy Grinzingen és a grinzingi szőlőkön.
Grinzingben sajnos nem szálltunk le a buszról, de megérte volna mert gyönyörű házak szegélyezték az utat. Egy idő után nem is lehetett érezni, hogy Bécsben vagyunk, inkább volt olyan érzésünk mintha egy vidéki kis osztrák városban vagy faluban lennénk. Az egyetlen egy szépségfolt a kialakult összképben a szép házak között megtalálható egy, Huamaithai vagy mittudomén milyen nevű thai étterem volt. Mit nem mondjak rettenetesen nem illett oda.
Grinzingből kiérve elértünk a Bécs határát jelző tábláig és utána jött az erdő, teljes terjedelmében. Nagyon szép volt, ezért szeretem az őszt különösen mert számtalan színekben pompázik ilyenkor az erdő.
Az út szépen ide-oda kanyargott, mígnem felértünk a hegy tetejére.
A busz egy hatalmas parkolóban állt meg, ahol hála az esős időnek, nameg a csúszós aszfaltnak egy tipikus BMW-s bunkó fajtapéldány csinálta MadMax köreit.
A parkolóból ezután átmentünk a kilátó részhez, ahol kisebbfajta csalódás ért minket mivel a táj nagyon nem jött ki a fotókon. Na de sebaj, ez legyen életünk legnagyobb problémája.
Itt találkoztunk idén először hóval, egy kupaccal, ami az előző napi cidrik után megmaradhatott. :)
A kilátó épületében még egy magánegyetem is helyet kapott, az ún. Modul Universität de annyira szánalmasan nézett ki, hogy ennél bővebb említést igazán nem érdemel.
Ide később szacsi barátommal is visszalátogattam, nagyságrendekkel szebb időben, de az egy későbbi poszt lesz.
Nézelődés után fogtuk magunkat és a már leírt úton visszaindultunk a metró felé, ahol eszünkbe jutott, hogy ha már az U4 úgyis elmegy Schönbrunn előtt, akkor mi is igazán elmehetnénk oda.
Evvel kirándulós napunk be is fejeződött, hullafáradtak voltunk az este.
Ha esetleg Te is hullafáradt vagy éppen, akkor nagyon ajánlom ezt:
