Az olaszországi túránk I.

Úgy alakult, hogy a múlt héten, október 27. és 31. között Olaszországba sodort minket (vagyis a repülőnket) a szél és az elhatározás, hogy olasz környezetben üljük meg Ritával kapcsolatunk harmadik évfordulóját.
Túránk innen, Bécsből indult, ahonnan reggel autóbuszra szállva indultunk el, hogy Pozsonyban repülőre szállva du. fél háromra már Bolognában legyünk.
A buszút során életemben először láttam a Dévényi-kaput, majd (ezt már sokadjára) a pozsonyi panelrengeteget.
A nap első nagy élménye a pozsonyi reptér volt, eredeti nevén (Airport Letisko M.R.Štefánika Bratislava), ami a bécsi és a budapesti repterekhez képest egy barátságos kis tanya benyomását keltette. Leginkább a sármelléki repteret tudnám hozzá hasonlítani.
A repülés alatt nagyon szép időnk volt, lehetett látni egész Bécset felülnézetből, majd Grazot, a Karavankákat, Júliai-Alpokat, a Grossglocknert és nem utolsó sorban a Dolomitokat.


A Karavankák


Később befigyelt Velence és a lagúnája is

Kb. Velence felett nagyon beleállt a fejembe a szerintem sokaknak ismerős szúrás, mintha az ember fülébe egy százas szöget vertek volna bele.
Ez egészen Bologna belvárosáig elkísért, akkor tudta csak tőle megszabadulni.

Bolognában egy nagyon kedves vendéglátónk volt, Mauro, plusz a szobatársai, Graziano és calabriai Mauro.
Nagyon bekészült srácok voltak, vendégszeretőek, lazák. Volt egy faliújság féléjük, amin szinte minden hülyeség megtalálható volt:

"Mauro(cska), Veneto keselyűje"

A fenti képen láthatjátok vendéglátonk "karikatúráját", amit egyik lakótársa készített róla korábban, erősen illuminált állapotban.
Egy szó mint száz, jó helyre kerültünk, és legnagyobb meglepetésünkre főzött is vendéglátónk egy igazi, jó olasz carbonarát is, hogy a hosszú nap után ne maradjunk éhen.
A másnap természetesen bolognai túrázással telt, megnéztük a Piazza Maggiorét, a Via Independenzát és csak úgy az óvársoban sétálgattunk céltalanul, addig amíg meg nem éheztünk. Kicsit kiábrándítóan hangzik, tudom, de az ebédet egy McDonaldsban bonyolítottuk le a Piazza Maggiorén és evvel együtt diadalmasan megszereztük a slozikódot is :):). Szóval, akárki Bolognában jár és rájön a főtéren a szükség, akkor irány a McDonalds ééééés -->45Enter
A nem túl érdekfeszítő WC kaland után kajánkon csámcsogva vettük észre, hogy a kétszintes "étterem" televan tinikkel és még náluk is kisebb gyerekekkel.
Mindegyik legalább 6 eurós menüt és a hozzá tartozó méregkoktélt itta, és ezt látván elgondolkoztunk, hogy vajon Olaszországban, vagy itt Bolognában ismerik e az iskolai menza fogalmát(?) Mert bár igaz, hogya menza az esetek többségében itthon is szar, és ha ott is van, akkor ott sem lehet a legjobb, de azért mégis; sokkal nyugodtabb lennék, hogyha adott esetben a gyerkőcöm e két szar közül az utóbbit fogyasztaná napi rendszerességgel.

Ebéd után félig tele hassal úgy gondoltuk, hogy meg kéne nézni a várost felülről is, hogy meglegyen az áttekintés élménye is.
Ezért fogtuk magunkat, és miután kiderítettük az úticélt és az odajutás módját, buszra pattantunk, amiről a St. Michele di Bosco templomnál szálltunk le.



Be sajnos nem jutottunk, úgyhogy a fenti kép kivételesen nem saját, de a kintről látható panoráma kárpótolt minket mindenért.





Miután kigyönyörködtük magunkat a panorámában és a buszra várva szétfotózkodtuk egymást, egy esti sétára keltünk még hazamenetel előtt. Ennek során vettük észre az alábbi képen látható csávót, akit én már az ezt megelőző este is láttam, de akkor még nem akartuk elhinni, hogy komolyan az a munkája, hogy egy étterem tábláját támassza.
Nem akartam bunkó lenni, úgyhogy átmentem az út túloldalára és onnan fotóztam, ez megmagyarázza a fénykép egyébként silány minőségét.

-Hé! Te ezt most komolyan gondolod ember?

Ezen az estén a főzés, Mauroval való korábbi megbeszélésünk alapján, a mi feladatunk volt. Csodával határos módon találtunk a Coopban pirosparika őrleményt, ha csípőset is de mindegy, lecsóhoz kell, hogy legyen pirosparika őrlemény.
Vettünk még hozzá egy jó bort is úgyhogy egy nagyon jó kis vacsorának néztünk elébe.
Főztöm abszolút sikert aratott, nagyon ízlett nekik, csak sajnos nem lett, annyi amitől teljesen jóllaktunk volna, így hát előkerült a parmezán sajt és az olasz szalámi. Emellett Graziano csinált nekünk "szendvicset", ami 2, egy barnakenyérre tört dióból, a rácsorgatott mézből és az erre a költeményre szórt parmezán sajtból állt. Mondanom sem kell isteni volt.

Percekkel vacsora előtt

Vacsora után, tele hassal még úgy döntöttünk letöltjük és megnézzük a Eurotripet, ami amúgy sem egy gyenge film, hát még olaszul milyen volt...húúúú
Másnap a srácoktól való búcsúzkodás után kb. dél körül indultunk el, és még egy kis Bologna belvárosi túrát terveztünk be, többekközt a bolognai egyetem és a lőtér főtér ismételt meglátogatását.

Bolognai Egyetem, Jogi fakultásának épülete

A sétát a főtéren fejeztük be egy fejedelmi sztracsatella fagylaltos kávéval, ami a vacsorák mellett itt tartózkodásunk fénypontjának számított. A főtéren, jó meleg napsütésben kávét szürcsölgetve egy nagyon kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak.
...Nagyon valószínű, hogy itt kaptam napszúrást, ami későbbi, padovai tartózkodásunk alatt, még szerzett egy pár kellemetlen órát számomra, de erről már a következő részben fogok írni mert az idő jelenleg nulla óra ötvenhat perc és nekem 8:30-kor jelenésem van, Üzemlátogatás alkalmából valahol a Schottentor felé és még nagyon nem tudom, hogy hogyan jussak el oda, arról nem is beszélve, hogy kipihenten lenne jó oda eljutni. Egyszóval nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek, találkozunk a legközelebb a II. részben!